Miután hazaértünk el is rendeztük a mi kis befejezetlen ügyünket. Nem kell mondanom, igen kellemes délutánt töltöttünk együtt.

Hétfőn ismét munkába álltunk mind a ketten. Onnantól kezdve valami megváltozott. Kevesebbet találkoztunk Tommal. Persze továbbra is nálam lakott, de most sokkal többet utazott. Persze nyár van és ilyenkor jobban beindulnak az üzletek, meg minden, de olyan rossz volt....Szinte alig találkoztunk. Hiába alakítottam úgy a munkám, hogy Tommal legyek, valahogy sosem jött össze..

Kicsit feszült is lett a hangulat, de sosem veszekedtünk. Inkább félrevonultunk.

Rossze kedvem lett. Tudni szerette volna, mi van velünk, de egyszerűen nem akartam, vagy inkább nem mertem megkérdezni. Féltem, hogy ha megtudom, akkor vége. És azt nem akartam.

- Rose. Keres egy bizonyos Steven Parker. Ráérsz, vagy adjak neki időpontot?
- Küld csak be. 
- Oké.

Pár perc múlva kopogtak, majd belépet az illető. Amikor megláttam, nem akartam hinni a szememnek. Ő volt a világ leghíresebb lakkberendezője. És igen helyes is volt. Oké. Persze nekem van barátom, akit szeretek, de hát azért egy jóképű férfit én is megnézek, ahogy a pasik is szokták a jó csajokat.

- Jó napot Rose Morgan vagyok, kérem foglaljon helyett.
- Köszönöm. Engedelmével Steven Parker.
- Örvendek a találkozásnak.
- Én is. Nagyon sok jót hallottam már magáról.
- Köszönöm. Ennek nagyon örülök.
- Nem szeretném feltartani,így egyből a lényegre térek.
- Csak tessék.
- Nyilván tudja ki vagyok.
- Igen.
- Nos. A cégemet felkérték, hogy Amerikában egy bizonyos Plat Hotelt újítsak fel. Én erre az ajánlatra hosszas döntés után igent mondtam, de szükségem van a legjobb emberekre a munkához. Így elkezdtem utánanézni, kik is vannak a szakmában. És számos információt kaptam, hogy Ön nagyszerűen végzi a munkáját. Utána is néztem és igen sokan meg vannak elégedve Önnel. Így lenne egy ajánlatom. Szeretném, ha velem jönne, és berendezné a hotelt. 

Hát itt néztem egy nagyot. Mindenre számítottam a mai napon, de erre nem.

- Öhh nem tudom mit mondjak.
- Megérem. Kérem gondolkozzon el az ajánlatomon. A felújítás két hét múlva kezdődik, így, egy hét múlva visszajönnék.
- Természetesen.
- Itt hagyom Önnek a névjegykártyámat. Ezen a számon bármikor elérhet. Ha már hamarabb tudja a választ, nyugodtan hívjon.
- Hívni fogom megígérem.
- Rendben. Nem tartom fel. Ha nem hívna, egy hét múlva ugyan itt. Köszönöm, hogy fogadott.
- Én köszönöm, hogy felkereset.
- Viszontlátásra.
- Viszontlátásra.

Nagyon boldog voltam. Egyszerűen el sem hiszem. Mindig is erre vágytam, mindig is ezt akartam csinálni, és most itt a remek alkalom. Másrészt viszon elszomorodtam. Itt van nekem Tom. És nem udom, képes lennék-e itthagyni. De ez a lehetőség csak egyszer jön el egy ember életében. Mit tegyek?